Ifjúság

Buzgóbb, mert nagyon bízik

„Elküldtük velük együtt azt a testvért, akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk, mert sokszor buzgó volt, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek. (2.Kor.8,22)

Imádkozó testvéreim!

Az imaéjjel időpontján (október 30.) Bibliaolvasó Kalauzunkban a kijelölt újszövetségi szakasz Pál apostol szeretetteljes buzdítását tartalmazza. Korinthusban akadozik a gyülekezeti élet, amely éppen az éhező jeruzsálemiek megsegítésének ellankadt adománygyűjtésében lett nyilvánvaló.

Térben, időben és az esemény közvetítésében teljesen más a mi helyzetünk, mégis itt, a mában, rólunk és velünk zajló történetet fedezhetünk fel. Korinthusban és a 21. évszázad keresztyénségében: akadozik az élet! Üldözés, felcsapó lángok templomok hajóiból, élettisztelet helyett halálosztás, a teremtett rend felforgatása, identitás felszámolása, bibliazúzás és eltüzelés. A sor folytatható elembertelenedett tömegek ámokfutásától, gyámoltalan keresztyének ügyefogyottságáig, és a tömeges semmittevők közömbös hanyagságáig. Az önmagát lassan tönkretevő ember a világfertőzését is csak tagadással vagy félelemmel képes értelmezni, de kezelni egyáltalán nem.

Akadozik a gyülekezeti élet! A keresztyénség nagy családjának közösségi élete vérző sebekkel van tele. Református közösségünket is hatalmas megkülönbözések terhelik. A teherhordozás családokat juttat kilátástalanságig. Egyéni életek is roskadoznak lelki-szellemi és anyagi hiányok miatt. Minden egymással szembefordító indulat végül Isten ellen való támadás. Amikor már nem számít a testvér és kitagadható a Mindenható. Nem tett jót nekünk a templomlátogatás ideiglenes tiltása sem, bár érthető önvédelem volt ez, és kegyelemmel teljes, hogy a világhálót segítségül hívhattuk. Az eredmény mégis lesújtó: sokan elidegenedtek!

Elidegenedettek és keresztyéngyűlölők között akadozik az életünk! Nem elég felismerni, hogy újból hangoztatni szükséges a szeretet parancsát, hogy esélyünk legyen rendezni Istennel és a felebaráttal a dolgainkat, azaz a mennyel és az egyházzal. Napszámos munka verítékével kell szolgálatba állni, a küzdő és szenvedő egyház egyik megint elnehezedő szakaszában(volt már ilyen) vállalkozni kell az áldozatra. Az ilyen áldozatot követi az áldás és a jövendő várhatóan járhatóbb útja. Egyre világosabb, nemzedékünkre vár az Istentől elfogadott kegyelemből való mentő szolgálat.

Imaéjjelen jó lenne egyen-egyenként önmagunkért imádkozni, és sok testvérünkért, hogy vállaljuk ezt a szent feladatot. Névtelenül is, mint Pál munkatársai, akik az akadozó gyülekezeti élet megjavítására igyekeznek. Bátorítanunk kell a buzgó embereket, akik most ismerik fel az éppen számukra alkalmas feladatot. Olyan jó lenne, ha tevékenykedő csoportjaink szívesen fogadnák az új érkezőt, és új érkezőkért imádkoznának. Sok a munka, a munkás nagyon kevés. Minden irgalomból kapott napunkon imádságos szívvel tegyünk valamit gyülekezetünkben, hogy ezzel is növeljük a közeledők bizalmát. Megerősödő bizalomban izmosodik a buzgalom. Elnéptelenedő gyülekezetekbe vigyük az evangéliumot sokszoros erővel, mert végváraink létszükségünk!

Imádkozom magam is a virrasztókért, akik most is bizonyságát adjátok, hogy a világ rémálma legyőzhető és a hit ereje a mennyből táplálkozik. Atyánk Krisztussal és a Szentlélekkel velünk van.