Ifjúság

Rajtunk múlik, milyenné válik

gekib_10_03.jpg

Hálaadással és közös tervezéssel ünnepelte első találkozásának tizedik évfordulóját a Kárpát-medencei Református Ifjúsági Egyeztető Fórum – más néven a Gekib. Habár az alkalom óta eltelt három hónap jóval hosszabb időnek tűnik, a találkozón elhangzott gondolatok a járvány idején talán még biztatóbbak.

2010 tavaszán találkoztak először ebben a formában a Zsinati Ifjúsági Iroda szervezésében a református fiatalok közötti szolgálatot végző egyházmegyei referensek, lelkipásztorok és ifjúsági szervezetek képviselői. A folyamatosan formálódó közösség tagjai azóta évente kétszer összegyűlnek a Kárpát-medence különböző településein, hogy a közös munkáról, nehézségekről, áldásokról és a jövőről beszéljenek, továbbképezzék magukat. Idén márciusban Piliscsabán adtak hálát az elmúlt évtizedben elvégzett feladatokért, és kérték az Úr segítségét a következő évekhez. Az együtt töltött időről és az ifjúságról kérdeztük őket.

Mindig van ok az örömre

A legelső Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó résztvevőjeként és a Gekib egyik alapító tagjaként Márkus Mihály dunántúli lelkipásztor hosszú évek óta figyeli az ifjúsági munka helyzetét. – A ’90-es években sok lehetőség nyílt meg, ahogy az utóbbi tíz évben is, de miközben örömmel látjuk egyházunk ifjúságát, a kutatások azt igazolják, csökken a hívő fiatalok száma – osztja meg tapasztalatait. Ebben a valóságban kell tevékenykedniük az ifjúsági szervezeteknek és a fiatalokkal foglalkozó lelkészeknek. Olyan környezetben, amelyben olykor nehéz követni azokat a változásokat, hogy a ma fiataljait milyen módszerekkel lehet megszólítani. – Leginkább a konfirmandusokon látom az idő múlását, abban, hogyan viselkedtek tíz évvel ezelőtt és milyenek ma. Közben mi nem igazán változunk – folytatja a lelkipásztor, akinek a változás „sosem azt jelenti, hogy minden igényt ki kell szolgálni, de azt igen, hogy a kapcsolódási pontokat meg kell találni”.

gekib_10_12.jpg

Fotó: Sebestyén László

A lelkész szerint saját gyülekezetében lelkesek a fiatalok, nekik köszönhetően jó ifjúsági csoportok működnek, de gondot jelent, amikor nagyvárosi egyetemen tanulnak tovább, és új közösségbe kerülnek. – A Dunántúlon azt tapasztaljuk, hogy alacsony a növekedés, a falusi gyülekezetek lassan elfogynak, akik pedig beköltöznek a városokba, nem feltétlenül keresik az egyházat. Ugyanakkor a nagyobb közösségekben, hála Istennek, van ifjúság, és bástyát jelent az öt iskolánk is Neszmélyen, Tatán, Pápán, Csurgón és Kaposváron. Őszintén hiszem, hogy az egyházi oktatás nem elkedvetleníti, hanem megerősíti az oda járókat – hangsúlyozza Márkus Mihály. Egyházkerületében szerveznek felső tagozatos hittanos találkozót, amelyen alkalmanként háromszáz-ötszáz gyermek vesz részt, kétévente pedig megtartják a REND-et. A dunántúli Református Egyházi Napok kiemelt célja az egyházi iskolák megszólítása. – Mindig abban reménykedünk, hogy sikerül megérintenünk néhány fiatal szívét. Hiába tűnik gyakran kilátástalannak a harc, az Ige azt üzeni nekünk, hogy az Úrban van okunk örülni – foglalja össze a lelkipásztor.

Nem lehet véletlen

–Azért tartom fontosnak ezt a fórumot, mert az ifjúsági munka felelősségét hordozzuk, a fiatalabb generációknak is útirányt kell mutatnunk mindazzal, amit Istentől ajándékba kaptunk – hangsúlyozza Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. – Az Ószövetségben is szerepel, hogy Isten törvényeit a szemünk előtt tartva tanítsuk és neveljük a fiatalságot – fogalmaz a vezető, aki szerint együtt kell továbbadnunk, amit mi is az idősebbektől tanultunk: – Nagyon örülök, hogy az ifjúsági munka saját egyházamban és szerte a Kárpát-medencében odáig fejlődött, hogy tudunk egymásról. Szükség van erre a fórumra, ahol kiléphetünk az egyházkerületekből, és össze tudjuk hangolni a szolgálatunkat.

gekib_10_11.jpg

Fotó: Sebestyén László

Fazekas László felidézi, milyen nehéz volt 1990 előtt a fiatalsággal foglalkozni, hiszen a pártállami rendszer akkoriban tiltotta ezt. – Harminc éve indulhatott el az a folyamat, amelynek mára már látjuk a gyümölcseit. Nem tartom véletlennek, hogy Isten nekünk olyan utakat adott, amelyekkel fel tudjuk készíteni az ifjúságot egymás megsegítésére. Hálás vagyok, hogy a Kárpát-medencében a református fiatalok összetartanak – hangsúlyozza a felvidéki püspök.

Vállaljuk a feladatot

Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke azt vallja, az ifjúsági munka minden korban óriási lehetőség. – Az Úr megadta, hogy ma is lehetnek fiataljaink, akiket érdekel egyházunk sorsa, és a missziós parancsnak engedelmeskedve felelősséget éreznek iránta. Hiszem, hogy lesz egyház, amikor Krisztus Urunk visszatér, de hogy a mi egyházunk, gyülekezetünk milyen lesz akkor, az rajtunk is múlik! – emlékeztet a főgondnok. – Jó látni olyan fiatalokat, akik ezt komolyan veszik. A Gekibben 2009. május 22. folytatását látom, így formáljuk együtt az egységes magyar református egyházat.

gekib_10_16.jpg

Fotó: Sebestyén László

Pali bácsi azt üzeni minden fiatalnak, „vállalják a feladatot, mert ha az Úr ad feladatot, erőt is ad hozzá”. A főgondnok saját fiatalságát is felidézi. 1959 és 1964 között volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója, ahol egy szerzetes csoporttársa figyelmeztette: látta kijönni a Kálvin téri templomból vasárnap, ha pedig ő észrevette, könnyen megláthatja olyan is, aki visszaél ezzel az információval. – Akkor kezdtem a kelenföldi gyülekezetbe járni, az Úr pedig megőrzött a bajtól. Ma már nem ilyen a világ, de azt veszem észre, a szabadsággal hol jól élnek a fiatalok, hol pedig nem. Ebben a közösségben az előbbit tapasztalom – értékeli a Gekibet Huszár Pál.

Így épülhet a jövő

– Mindig igyekszem pozitívan tekinteni a dolgokra: azt szoktam mondani, át kell látnunk az aktuális helyzetet, és azokra kell figyelnünk, akik éppen benne vannak – magyarázza Tussay Szilárd, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület ügyvezetője. Mint mondja, a Gekib célját minden szolgáló saját magáénak érzi: amikor elérkezik a továbblépés ideje, szeretnék még hatékonyabban átadni a feladatokat, hogy egyre folytonosabb és kiszámíthatóbb legyen a munka rendszere. – Az a tapasztalatom, hogy személyesen és Kárpát-medencei szinten is sokat haladtunk előre a kapcsolatépítésben, és jobban megismertük egymást. A közös munkán, eszmecseréken és olykor vitákon keresztül megértettük a másik helyzetét. Ebből a fiatalok csak nyertek, mert az együtt megálmodott rendezvényeken találkozhattak egymással – de a legfontosabb, hogy Istennel is. A fő célunk pedig ez – összegzi meglátásait Tussay Szilárd.

gekib_10_15.jpg

Fotó: Sebestyén László

Hasonlóan látja a Gekib szerepét Kovács Patrícia, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem teológushallgatója is, aki első alkalommal vesz részt a fórumon. – Szerettem volna megismerni az ifjúsági munka mai helyzetét, belelátni a tervekbe, ötletekbe. Ma sem könnyebb ez a feladat, mint máskor, de dinamikusnak találom. A fiatalok mindig mások, más trendeket követnek, de hiába gondoljuk, hogy nem nyitottak, úgy látom, hogy érdekli őket Isten és az egyház – fogalmaz Kovács Patrícia. Már most tudatosan készül arra, hogy lelkészként majd támasza legyen a fiataloknak, segítse őket átlendülni a nehézségeiken: – Kamaszként sok dolog megkérdőjeleződik bennük, és rengeteg kérdésük van, semmi sem állandó az életükben. Ugyanakkor érdemes foglalkozni velük, mert van jövőjük, és az ő segítségükkel az egyházunknak is lesz jövője.

10 éves a Gekib

Fotó: Sebestyén László