Ifjúság

A református ifjúság magyar hangja

A jövő egyházáért a jelenben kell tenni – vallja Édes Gábor, aki 2020-ban vezette a Zsinati Ifjúsági Irodát. Tennivalókból pedig nincs hiány, az iroda számos programot szervez, ezeken igyekeznek a fiatalokat saját nyelvükön megszólítani. Ifjúsági vezetőket képeznek, nyári táborokat, szakmai fórumokat tartanak, és kétévente megrendezik a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozót, ahol több mint háromezer fiatal érezheti meg a református közösség egységét.

Manapság menő reformátusnak lenni?

Ha őszinte vagyok, akkor azt gondolom, hogy nem, de ez nem is fontos. A menő dolgok nem időtállóak. A világ nézőpontjából tekintve általában nem menő keresztyénnek lenni. Ennek ellenére úgy tapasztalom, hogy az egyházon belül a református ifjúság egyre inkább kezd magára találni. Egyre többen vannak, akik az életüket Isten igéje szerint határozzák meg. Kíváncsiak, érdeklődőek, kérdéseik vannak, amelyeket fel is tesznek, ha biztonságosnak érzik a közeget. Mi pedig igyekszünk a partnereinkkel együtt olyan közeget teremteni számukra, ahol az Isten szerinti értékrend a mérvadó, és nem a folyton változó társadalmi normák alapján kapnak válaszokat.

Tart még az a lendület, amely a rendszerváltás után elindította a keresztyén fiatalokat?

A rendszerváltás után a fiatalok nagyon nyitottak voltak az újdonságra. Ez érthető, hiszen hosszú idő után végre lehetett szabadon templomba járni, ifjúsági alkalmakat, találkozókat szervezni. Az előző rendszerben a korlátozások ellenére is komoly és elkötelezett ifjúsági munka folyt, és ennek meg is lett a gyümölcse. Azt viszont be kell látnunk, hogy az elmúlt tíz évben nagyot fordult a világ, ma hatalmas kihívás a fiatalok bizalmába férkőzni, mert nagyon bezárkóztak, nehezebben kapcsolódnak, kevesebb időt töltenek személyesen együtt, gyakran nem tagjai igazi közösségnek. Ettől közömbösebbek lettek, mint az előttük járó generáció fiataljai. Össze kell szednünk tehát magunkat, hogy elérjük őket, mert hatalmas hangzavarban kell az örömüzenetet hirdetni. Így nagyon nehéz talpon maradni, mégis csodálatos újra és újra megtapasztalni, hogy Isten üzenetének békés csendje ezt a hangzavart is képes áttörni.

A közömbösség ellen küzdeni… ez lehet talán az egyik legnagyobb kihívás.

Valóban az, de mi szeretjük a kihívásokat. Úgy látom, hosszú távon csak a személyes jelenléttel lehet ezt a problémát orvosolni, a közömbösség valójában védekezés. Rengeteg sebet, negatív tapasztalatot hordoznak a fiatalok, és a kétségeik mellett nagyon sok kérdésük van, amelyeket nem mernek feltenni. Ezért kell ismerni a környezetüket, a nyelvüket, hiszen csak így lehet közösségbe kerülni velük, így lehet számukra megteremteni azt a támogató közeget, amelyben meg mernek nyílni.

Édes Gábor

Fotó: Szarvas László

Mennyire vágynak közösségbe a fiatalok?

Rettentően. És nagyon fontos, hogy hívogassuk, biztassuk a fiataljainkat, hiszen a világi közösségek is próbálnak alternatívát kínálni számukra. Sokszor kapunk olyan visszajelzést, hogy számukra egészen új élmény volt egy biztonságos, valódi közösség erejét megtapasztalni. Itt ugyanis az emberek szeretik és nem elítélik egymást. Ezek a fiatalok a következő években hozzák majd meg életük legmeghatározóbb döntéseit, miközben teljesen kiszolgáltatottak a világi hatásoknak. Ezért el kell érni, hogy már ebben a fogékony életkorban megérezhessék Isten jelenlétét, és személyes kapcsolatot alakíthassanak ki vele.

Melyik korosztállyal a legnehezebb a munka?

Mindegyik korosztálynál más a kihívás. Érdekes, hogy akik szerető, vallásos családban élnek, általában kedves, jó fej kamaszokká válnak. Aztán tizennyolc éves koruk körül jön el a váltás. Ekkor sokan ellenállnak, esetleg a hittel kapcsolatos alapértékeket megtagadják. Ilyenkor óriási kihívás megtartani, visszahívni őket. Akik más elvek mentén nőttek fel, azoknál általában a 14-16 éves vad kamaszkor a kritikus, hiszen ilyenkor az érzelmek mindent felülírnak. Később aztán befogadóbbá válnak, és sokszor ők alkotják a közösség kemény magját. Én ifivezetőként is azt szeretném elérni, hogy a fiatalok legalább olyan lelkesen meséljenek a pénteki ifiről, mint egy házibuliról.

A Csillagpontról hogy mesélnek? A Kárpát-medence legnagyobb református ifjúsági találkozója vetekedhet például a Sziget Fesztivállal?

Az igazi kérdés szerintem inkább az, hogy akar-e. A válasz pedig az, hogy nem. A két rendezvénynek teljesen eltérőek a céljai. Az a fantasztikus a Csillagpontban, hogy a református ifjúság nagyon sok rétegének tud egyszerre üzenni. Ide bárkit el lehet hívni, világi közösségekből is, itt mindenki megtalálhatja a helyét. A visszajelzések alapján újra és újra azt látjuk, hogy a Csillagpont nagyon meghatározó a fiatalok hitéletében. Mert vágynak arra, hogy együtt lehessenek, és a hitet ilyen hatalmas közösségben megélni egészen euforikus élmény. Nagyon fontos az is, hogy a Csillagponton a fiatalok nyelvén beszélünk. Mert lehet, hogy egy gyülekezet tagjai valójában nem mindig értik teljesen, hogy itt miről is van szó. A pünkösdi történetben az a csodálatos, hogy mindenki a maga nyelvén hallotta Isten üzenetét, azt pedig annyira jó látni, amikor a fiatal is megérti az üzenetet. De ehhez az kell, hogy megismerjük az ő világukat. Ráadásul ez a megtapasztalás sokakat segít abban, hogy később az egyház tagjaivá válhassanak. Rengeteg ismerősöm van, aki először csak résztvevő volt a Csillagponton, majd önkéntes lett, ma pedig már állandó, rendszeres egyházi szolgálatot végez.

Kik látogatják a találkozót?

Elsősorban református fiatalok az egész Kárpát-medencéből, de vannak más felekezetű résztvevőink, illetve külföldi vendégeink is. A Csillagponton több mint háromezren fordulnak meg az öt nap alatt, így ez a református ifjúság legnagyobb rendezvénye, ahová 14 éves kortól (vagy a konfirmációtól) egészen 35 éves korig várjuk a résztvevőket. A találkozó sokáig vándorrendezvény volt. Így tartottuk Sárospatakon, Tatán vagy éppen Mezőtúron. Az utóbbi évek pozitív tapasztalatai arra sarkalltak bennünket, hogy 2021-ben ismét Debrecenben szervezzük meg a Csillagpontot. A választásnál fontos szempont volt, hogy a helyszín a határon túli magyarok számára is elérhető távolságban legyen, mivel például Erdélyből, a Felvidékről és Kárpátaljáról is nagy létszámban jönnek. Ificsoportok, gyülekezetek, baráti társaságok gyakran akár tíz órát is buszoznak, hogy részt vehessenek a találkozón. De sokan vannak olyanok is, akiknek nincs kötődésük az egyházhoz . Őket általában a könnyűzenei koncertekkel tudjuk az eseményre hívni, aztán gyakran a találkozó végéig maradnak, részt vesznek a többi programon is, így ez is különleges módja a missziónak.

Édes Gábor

Fotó: Sebestyén László

Kétévente megszervezni egy ekkora létszámú rendezvényt hatalmas munka lehet.

Valóban az. Az ifjúsági iroda munkatársai több mint egy éven keresztül dolgoznak előzetesen azon, hogy ott, a helyszínen minden rendben menjen, majd a megvalósulást követően az utómunkákkal zárul a szervezési folyamat. A Csillagpont egyik csodája, hogy nagyon sok elhivatott önkéntessel dolgozunk együtt. Ők az iskola vagy a munka mellett áldozzák az idejüket és erejüket arra, hogy Isten dicsőségére egy ilyen projektet összehozzanak. Tavaly hatszáz ilyen lelkes fiatallal és ifjúsági munkással dolgoztunk együtt. Ők azután a találkozón szerzett tapasztalataikkal visszamennek a gyülekezeteikbe, és igyekeznek a tanultakat beépíteni az otthoni szolgálatukba is. Ez nem kis dolog, és azt gondolom, az egyháznak nagy a felelőssége abban, hogy mit kezd ezekkel a fiatalokkal.

Például aki kiscsoportvezető volt a Csillagponton, az jó ifivezetővé válhat a saját gyülekezetében?

Igen, az irodának az is fontos missziója, hogy számon tartsuk és képezzük is az ilyen elhívással és ambícióval rendelkező fiatalokat. Ezért indítottuk el 2018- ban az ifivezető képzésünket (IVK). Azt látjuk, hogy a gyülekezetek vezető lelkészei nagyon elfoglaltak, ezért az ificsoportok sokszor elanyátlanodnak. A képzésünk egyik célja olyan fiatal vezetőket nevelni, akik mentorálni tudják az ificsoportjukba tartozó fiatalokat, és segítik őket abban, hogy növekedjenek a hitükben. A jelentkezőket négy – tematikailag egymásra épülő – hétvégén át képezzük, de a szakmai fejlődés mellett komoly hangsúlyt fektetünk a közösségi lét megtapasztalására és a fiatal vezetőjelöltek lelki megerősödésére is. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy ne csak információt adjunk át, hanem egyfajta lelkiséget is közvetítsünk, ezáltal pedig egyre felelősségteljesebb szolgálókat képezzünk.

Mennyire népszerű ez a program?

Mivel egyházunkban hiánypótló munkát végzünk, ezért a képzés iránt nagy az igény. Az első évben több mint hatvan fiatal jelentkezett, többen a lelkészük buzdítására, hiszen tudták, hogy a képzés amellett, hogy innovatív és nagyon aktuális, a református alapértékekre épül. Az első év tapasztalatai alapján a következő évfolyamokban kisebb létszámmal dolgoztunk, hogy több figyelmet tudjunk fordítani egyenként is a résztvevőkre, illetve idén elindítottuk az IVK második szintjét, amelyre azok a résztvevők jelentkezhettek, akik az előző két évfolyamban sikeresen elvégezték a képzés első szintjét. Talán elsőre alacsonynak tűnhet a létszám, de más, ha a hatás felől vizsgáljuk. Gondoljunk bele: ez körülbelül hatvan különböző gyülekezetet, ificsoportot jelent. Ha csak öt fiatal van minden egyes csoportban, az már háromszáz fiatal, akit a képzett ifivezetők fognak össze.

Az ifimunkások, vezetők között is van kapcsolat?

Igen. Amikor 2009-ben a Magyar Református Egyház létrejött, az ifjúsági munkában szolgálók és az ifjúsági szervezetek voltak az elsők, akik elkezdték keresni a kapcsolatot egymással. Ebből az együttműködésből nőtte ki magát a Kárpát-medencei Ifjúsági Egyeztető Fórum (GeKIB), ahol a kerületi és egyházmegyei referensek, egyetemi gyülekezetek, a teológiák, az ifjúsági szervezetek vezetői, valamint a Generális Konvent képviselői rendszeresen, évente két alkalommal találkoznak. A fórum célja, hogy ezeken az alkalmakon megismerjük az egyházon belüli ifjúsági munka minden spektrumát. Ezen felül a résztvevők megoszthatják egymással tapasztalataikat, tanácsot és segítséget is kérhetnek, hiszen ha egységben vagyunk, akkor senkinek sem kell végvári vitézként egyedül harcolnia. Tehát folyamatosan azon dolgozunk, hogyan tudjuk segíteni egymást, hogyan tudunk együttműködni. Például ha az egyik ificsoport vagy szervezet használ valamilyen programot, anyagot, rendelkezik valamilyen erőforrás felett, azt megoszthatja a másikkal, és ez nagy ajándék. Közben jó dolog közösségben lenni, énekelni, igét hallgatni, együtt imádkozni egymásért.

adatok-ifi.JPG

Akár egy egész éjszakán keresztül…

Igen, az egységet sokféleképpen meg lehet élni, a legmélyebben akkor, amikor közösen tudunk imádkozni. 2011-ben a teljes Kárpát-medencére kiterjesztettük a kárpátaljai partnerszervezetünk (KRISZ) programját, azóta minden évben október utolsó péntekjén több százan imádkozunk együtt a Kárpát-medencei Református Ifjúsági Imaéjjelen. Minden évnek van egy adott tematikája, ami meghatározza, miért is imádkozunk. Idén például a Krisztussal és egymással megélt közösség a téma. A koronavírus-járvány idején különösen aktuális kérdés, hogy Isten segítségével miként lehet áthidalni a távolságokat.

Milyen programokat szervezett még a Zsinati Ifjúsági Iroda az elmúlt hat évben?

A Csillagponttal felváltva volt a Konfi+ elnevezésű nyári szakmai konferenciánk, amelynek révén szerettünk volna a konfirmáció utáni korosztállyal foglalkozó testvéreinknek segíteni összefogni a fiatalokat. Célunk, hogy a fiatalok ne kikonfirmáljanak az egyházból, hanem megérkezzenek oda. Délelőtt a főelőadáson, délután egymással párhuzamosan zajló szemináriumokon vehettek részt azok, akik jelentkeztek a konferenciára. A középiskolás és egyetemista korosztály a Zsinati Ifjúsági Fórum (ZSIF) segítségével lehetett részese az egyházi munkának. Ez skót mintára jött létre. Ebben a református gimnáziumok, egyetemek, szakmai szervezetek képviselői gyűltek össze, hogy egy-egy egyházi működéssel kapcsolatos kérdést megvitassanak. A találkozó eredményeként megszületett nyilatkozatot azután az iroda a következő zsinati ülésen közvetítette a zsinati tagok számára.

Mi a terv a következő évekre?

A Zsinati Ifjúsági Iroda szeretne a református ifjúság magyar hangja lenni. Olyan képviselet, amely segít abban, hogy a fiatalok nyelvén jusson el az üzenet a célcsoportnak, meglegyen a közös hang az ifjak és az egyházi vezetők között. Mert az ifjúság terelgetése nagyon fontos missziója az egyháznak, hiszen néhány év múlva a mi gondjainkra bízott generáció lesz a meghatározó. Ezért szoktuk azt mondani, hogy a fiatalok nem az egyház jövője, hanem már a jelen aktív részesei is. Szeretnénk a korosztálybeli különbségeket áthidalva az örömüzenetet továbbítani a fiataloknak, képviselni őket, erősíteni a helyüket és jelentőségüket az egyházban.

Hat év szolgálat

A közegyházi szolgálat elmúlt hat évét bemutató interjúkötet jelent meg a tavaly novemberi cikluszáró zsinati ülésre. Az egyes területekről ide kattintva olvashatnak a következő napokban.